2011. február 26., szombat

Új szolfézstanterv - Bevezető


SZOLFÉZS
A szolfézstanítás – a hangszertanítással szerves egységben – a zene megszerettetését, megértését, valamint a későbbi öntevékeny muzsikálás és zenehallgatás iránti igény kialakulását kívánja megalapozni.
A zeneművek élményt nyújtó megismerésén és megértésén túl a tantárgy sajátosságából adódóan a hangsúly a tanítás folyamatában a zenei ismeretek elsajátíttatására, a képesség– és készségfejlesztésre, a kreativitás és a tudás alkalmazásának kimunkálására kerül.
A végső cél a globális zenei látásmód és gondolkozás alapjainak kialakítása, elindítása az alapfokú szolfézstanításban is: „A tanuló, hallja, amit lát és lássa, amit hall!”
A tantervi program e cél elérését kívánja segíteni azzal, hogy az általános zenei képességek fejlesztését és a zenei alapismeretek elsajátítását pedagógiai folyamattá szervezi.
Külön figyelmet fordít arra, hogy e tevékenység gazdagítsa a tanulót a zene megszólaltatásának és befogadásának örömével.
A szolfézstanítás célja, feladata:
A tanulók zenei készségeinek kiművelése, képességeik fejlesztése és ismereteik bővítése az alábbi területeken:

  • belső hallás
  • ritmus–metrum
  • tiszta intonáció
  • tájékozódás a magassági viszonyokban (relációk, hangközök)
  • dallamhallás
  • többszólamúság
  • harmónia azonosítás
  • zenei olvasás – írás
  • zenei szerkezet (forma)
  • zenei memória
  • zenehallgatás (zeneértés)
  • a kreativitás fejlesztése, – rögtönzés
  • a megszerzett tudás alkalmazása
  • a hangszertanulás segítése
  • a zenei szaknyelv legfontosabb kifejezéseinek megismertetése
  • a zenei műveltség igényének kialakítása
  • a társművészetek iránti nyitottság megalapozása.
  • A zenei pályára készülő tanulók felkészítése a továbbtanulásra.
  • A tanulók személyiségének erkölcsi és szellemi formálása; nemzeti identitástudatuk megerősítése, érzelemviláguk kibontakoztatása.



Rendelkezzék a tanuló
– olyan késztetéssel, mely a választott – eddig tanult – muzsikálási formát élete szerves részévé teszi,
– a tanulmányai során elsajátított készség–, jártasság–, ismeret–repertoárral, melyek eszközt biztosítanak a zene belső elképzeléséhez, értelmezéséhez, stílusos megszólaltatásához,
– olyan zenei áttekintőképességgel, melynek birtokában önállóan meg tudja oldani a képesség–készség szintjének megfelelő zenei feladatokat,
– biztos zenei ízléssel és ítélő képességgel,
– a zene iránti elkötelezettséggel.